A karnevál, és a Velencei Karnevál eredetét kutatva kiindulhatunk annak etimológiájából is: karnevál, a latin carne jelentése "hús", úgy emberi, mint állati.

Az olasz carne levare jelentése "ég veled, hús", és a karnevál, farsang hagyományának kialakulása előtt a Húsvétot megelőző Nagyböjt előtti nap, a Húshagyókedd előtti időszakot jelentette. Amikor az emberek hosszú időre búcsút intettek a húsnak.

Ám a mulatságok idején megadták neki, ami jár, hiszen az élvezetek habzsolását negyven napnyi önmegtzartóztatás, és hús, vagy bármilyen állati eredetű zsiradék-mentes nap követte.

A világon mindenhol létezik ez a hagyomány, hiszen minden vallásban megtalálható a nálunk böjtnek nevezett időszak, és az azt megelőző raktározás és mulatozás hagyománya.

A Karnevált a keresztény egyház nem ismeri el ünnepnek, no nem is csoda, hiszen  a karneválon meghonosodott szokások némelyike elég nehezen egyeztethető össze a keresztény erkölcsiséggel és szellemiséggel.

A Római Birodalom idején az úgynevezett Szaturnáliák, azaz Szaturnusz isten tiszteletére megrendezett ünnepségek voltak a karneválhoz hasonlóak, viszont azok december 17-e és 25-e közt zajlottak, vagyis a rómaiak a téli napforduló időszakát ünnepelték. Bár az "ünnepelték" a tél beálltát, túlzás. Sokkal inkább bátorságot, erőt és derűt gyűjtöttek a hosszú, hideg és sötét időszak túléléséhez.

Visszatérve a Karneválhoz, a fő motívum tulajdonképpen az elrejtőzés, elváltozás, a "kibújni a bőrünkből" mozzanata. A szolgák uraknak öltözhettek, a férfiak nőknek, mindenki belekóstolhatott, milyen az a "más", a "pont az ellenkezője", a "titkos én".

És hát a játék, az öröm, a mámor, a túlzásba vitt élvhajhászat, azaz minden, amit a Nagyböjt időszakában tilos.

A világ minden táján így van ez; farsang, karnevál idején az emberek beöltöznek, éjt-nappallá téve mulatnak, felismerhetetlenségig elmaszkírozva, gátlásaiktól megszabadulva, a társadalmi és vallási normák szabályrendszeréből kitörve táncolnak és szeretnek - semmi sem lehetetlen, és semmi sem tilos! A lényeg ez, a felhőtlen, gyermeki öröm, az ünnep öröme - és az öröm ünnepe!

A legismertebb karneválok sorában a velencei mellett ott sorakozik a Riói, a Nizzai, a New Orleans-i, de az emberek a farsangolás idején a világ minden táján kifulladásig ropják a táncot